Rhodesian ridgeback – Afrikai oroszlánkutya
Ez a jó megjelenésű kutyafajta Afrikában honos, azért tenyésztették ki, hogy sokoldalú vadász és otthoni házőrző legyen. Okos, de néha makacs, mérsékelt energiaszintű és könnyen kezelhető a bundája. Manapság már kevésbé valószínű, hogy oroszlánokra vadászik, inkább a kanapé egy puhább részét vadássza le, miután kocogott egyet veled. Az afrikai oroszlánkutya angol neve Rhodesian ridgeback, de sokan hívják még rodéziai ridgeback-nak is.
Az első dolog, amit az emberek észrevesznek az afrikai oroszlánkutyán, az általában a jellegzetes gerince, melyről az angol nevét is kapta (rhodesian ridgeback). A gerincén fel lehet fedezni az európai vadászkutyák és az afrikai kutyák keverékének jellegzetes testképét.
Sportos alkatú kutya, a nemesi jelleget és az intelligenciát észre lehet venni a szemében. A fajta története csak tetézi a karakterességét; a tulajdonosok gyakran kérdezik: „Valóban vadásztak oroszlánokra ezek a kutyák?”
A válasz igen, az afrikai oroszlánkutyát Afrikában tenyésztették ki, annak érdekében, hogy nagy testű prédákat, például oroszlánokat, medvéket és vaddisznókat vadásszanak le. Manapság az afrikai oroszlánkutyát még mindig alkalmazzák vadászatra, és a fajta egyes példányai még a célzáshoz és a zsákmány visszahozásához is alkalmazkodtak. A fajta a különböző kutyasportokban is helytáll, köztük az agilitás, a csali pályák, az engedelmesség és a nyomkövetés terén, illetve jó túrázó vagy kocogó társ.
Kölyökként a rhodesian ridgeback aktív és játékos kedvű, de mérsékelt testmozgást igényel. Biztosíts neki egy hosszabb sétát vagy játékot, amelyet naponta többször is el tud végezni, és egy esélyt arra, hogy hetente egy-két alkalommal biztonságosan bekerített területen futhasson, és elégedett lesz – legalábbis a testmozgás szempontjából. Ez az intelligens kutyafajta szellemi stimulációt is igényel: az unatkozó afrikai oroszlánkutya pusztító, ha nem foglalkoznak vele eleget.
Az afrikai oroszlánkutya méltóságteljes és az idegenekkel szemben óvatos. A családjával csendes, kedves társ, aki képes és hajlandó megvédeni otthonát és az embereket, ha szükséges.
Mérete, intelligenciája és ereje miatt tartása nem mindenki számára ajánlott. Az első vagy félénk kutyatulajdonosok nehézkesnek találhatják a kutya betanítását. Azok, akik szeretnének egy olyan kutyát, aki jól kijön az idegenekkel és társaságkedvelő, keresgéljenek tovább. De ha egy erős, magabiztos kutyát keresel, egy kutyát, aki a szelídséget, keménységet és a humorérzéket egy rövidszőrű, könnyen ápolható bundájú csomagban összesíti, akkor az afrikai oroszlánkutya lehet a tökéletes választás.
Rhodesian ridgeback jellemzői
- Az afrikai oroszlánkutya toleráns a gyerekekkel, de túlságosan vad lehet a kisgyerekek számára.
- Méretük, intelligenciájuk és erejük miatt az afrikai oroszlánkutya nem ajánlott első vagy félénkebb kutyatulajdonosoknak.
- Ha az afrikai oroszlánkutyát más állatokkal nevelik fel, akkor elfogadja őket. Ugyanakkor továbbra is agresszív lehet a családon kívüli egyéb állatokkal szemben, még akkor is, ha jól szocializált és képzett. A hímek agresszívek lehetnek más hímek ellen, különösen, ha nem ivartalanították őket.
- Ha unatkozik, az afrikai oroszlánkutya nagyon pusztító lehet.
- Az afrikai oroszlánkutyának magas kerítésre van szüksége ahhoz, hogy megakadályozzuk a szökését és elcsatangolását. Egy földalatti elektronikus kerítés nem fog beválni ellene.
- A Rhodesian ridgeback kevésbé vedlenek, és egy heti rendszerességű fésüléssel és egy nedves törlőruhával való tisztítással megőrizhetjük tisztaságukat. Szükség van továbbá rendszeres körömnyírásra és fogmosásra is.
- A kutya képzése nehéz lehet, ha nem nagyon fiatal korában kezded. Az afrikai oroszlánkutyák makacs és erős akaratúak, de ha állandó, határozott és következetes neveltetést kap, fel tudod fejleszteni a kutyát egy magas szintre.
- A fiatal afrikai oroszlánkutya energikus és aktív, de megfelelő tréninggel és edzéssel általában nyugodt és csendes kutya lesz. Legalább napi fél órát legyen eddzve.
- Az afrikai oroszlánkutya alkalmazkodni tud számos élethelyzethez, beleértve a társasházi életet is, ha azokat megfelelően gyakorolják. Az ideális otthon számára egy nagy ház udvarral.
- Az afrikai oroszlánkutyák általában nem ugatnak sokat. Ha ugatnak, akkor azért, hogy figyelmeztessek valami szokatlanra, vagy azért, mert unatkoznak, de a legtöbb esetben ez nem egy ugatós fajta.
- Az afrikai oroszlánkutyák nem ásnak gyakran, de nagy lyukakat képesek ásni, ha unatkoznak, vagy ha azt a hőleadásuk érdekében teszik.
- Ahhoz, hogy egészséges kutyát kapj, soha ne vásárolj kiskutyát egy kisállatboltból vagy egy olyan tenyésztőtől, aki nem biztosít megfelelő egészségügyi ellátást vagy garanciát a kutyákra. Keress egy jó hírű tenyésztőt, aki rendszeresen vizsgálja a tenyészkutyáit, hogy megbizonyosodjon arról, hogy genetikai betegségektől mentesek, és ne adhassák át azokat a kölyköknek.
Rhodesian ridgeback története
Az afrikai oroszlánkutyát, amely afrikai oroszlán agárként is ismert, Dél-Afrikában a Boer gazdák tenyésztették ki. A gazdáknak sokoldalú vadászkutyára volt szükségük, aki ellenállhatott szélsőséges hőmérsékletnek és a sivatagnak, túlélhette az aszályos időszakokat, megvédhette a gazdákat és tulajdonjaikat, és teljes értékű tagjai lehettek a családnak.
Elkezdték európai kutyák – például a nagy dándogokat, a masztiffokat, az agárokat és a vérebeket – keresztezését egy félig vad őshonos kutyával, amelyet a Khoikhoi nevű pásztornép tartott. Ennek a kutyának a hátán egy különleges vonal futott végig, és a tenyésztők észrevették, hogy azon keresztezett fajok, melyeknek ilyen gerincvonaluk volt, kiváló vadászok voltak.
Eleinte a Boer-ek elsősorban a kutyákat használták arra, hogy foglyokat riasszanak fel a bokrokból, vagy sebesült vadakat terítsenek le. Amikor a nagyvad vadászat népszerűvé vált, rájöttek, hogy a kutyák alkalmasak arra is, hogy kísérjék őket, amikor lóháton vadásztak az oroszlánokra. A kutyák feltartották az oroszlánokat, amíg a vadászok meg nem érkeztek.
Egy Cornelius von Rooyen nevű vadász kezdte el a tenyésztési programot Rhodesia-ban (ma Zimbabwe). A kutyafaj meghatározása – leírás arról, hogy a fajtának milyen a kinézete és viselkedése – 1922-ben lett rögzítve, és az óta kicsit változott is. 1924-ben az afrikai oroszlánkutyát hivatalosan elfogadta a Dél-afrikai Kennel Unió.
Egyes példányok már 1911-ben az Egyesült Államokban is megjelentek, de a második világháború után sok kutyát importáltak az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába és Kanadába.
A kutyafaj nagyon népszerű Dél-Afrikában, ahol őshonos.
Rhodesian ridgeback mérete
A hím afrikai oroszlánkutya kb. 60-65 cm magas a vállánál, és súlya mintegy 38 kg, a nőstények 60-64 kg magasak és súlyuk körülbelül 30-32 kg.
Afrikai oroszlánkutya jelleme / vérmérséklet
Az afrikai oroszlánkutya (rodéziai ridgeback) független és intelligens, szórakoztató, frusztráló, és jutalmazó típus, tehát mondhatni minden egyben. Fontos, hogy elkezdjük a képzését fiatal korában és határozottan – de ne legyünk vele kemények – és következetesen.
Vadász ösztönei miatt az afrikai oroszlánkutya zsákmányhajtási igénye erős. Ez azt jelenti, hogy a kóbor macskák és más apró szőrös állatok nincsenek biztonságosak az udvarban, illetve, hogy az udvart biztonságosan el kell keríteni, hogy megakadályozd a kutya vadászását és szökését.
Csintalan és aktív a kölyökkutya, felnőttként pedig egy csendes kutya mérsékelt mozgásigénnyel. Az afrikai oroszlánkutya védi az otthonát és ugat, tehát számíthatsz rá, hogy figyelmeztet, ha bajt észlel. Az idegenekkel fenntartásai vannak, de kedves, gyengéd és ragaszkodó a családtagokkal.
Mint minden kutya esetében, az afrikai oroszlánkutyának is korai szocializációra van szükségük – sok különböző embernek, látnivalóknak, hangoknak és tapasztalatoknak való kitettségnek -, amikor fiatalok. A szocializáció segít abban, hogy a kiskutya egy jól nevelt kutya legyen.
Afrikai oroszlánkutya betegségei
Az afrikai oroszlánkutya általában egy egészséges fajnak mondható, azonban ők is hajlamosak egészségügyi problémákra. Nem mindegyik egyed kapja meg ezeket a betegségeket, de nem árt tisztában lenni és figyelni a jeleket.
A kiskutya vásárlásakor találjunk egy jó tenyésztőt, aki megmutatja mindkét szülő egészségügyi adatait.
Mivel néhány betegés csak a kutya felnőtt kora után jelentkezik, vagyis kb. 2 éves koruk után, ezért olyan tenyésztőt kell találnod, aki nem tenyészti a kutyákat 2 éves korig. A következő problémák nem általánosak a fajtánál, de jelentkezhetnek:
- Csípődiszplázia: Egy öröklődő állapot, amelynél a comb csont nem megfelelően szorosan illeszkedik a kismedence aljzatba, a csípőizületbe. Klinikai tünetek nélkül is létezhet ez a probléma, néhány kutyánál fájdalom és sántítás is jelentkezhet, az egyik vagy akár mindkét hátsó lábnál. A kutya öregedésével gyulladással alakulhat ki. Azokat a kutyákat, melyeknél ezt a problémát diagnosztizálták nem tenyészthetőek. Kérd a tenyésztőktől a szülők ezzel kapcsolatos tezst eredményét, ami bizonyítja, hogy nem szenvednek ettől.
- Könyök diszplázia: A nagy kutyáknál ez egy közös örökletes állapot. Úgy tartják, hogy a különböző növekedési ütem okozza a könyököt alkotó három csontnál az izületek lazaságát. Ez fájdalmas sántításhoz vezethet. Az állatorvos műtétet ajánlhat, ami megoldhatja a problémát, vagy gyógyszeres kezelés, ami enyhíti a fájdalmat.
- dermoid szinusz – dermoid ciszta: örökletes betegség
Afrikai oroszlánkutya tartása
Az afrikai oroszlánkutyák képesek alkalmazkodni a különböző otthonokhoz, beleértve a társasházakat, mindaddig, amíg megkapják a szükséges napi testmozgásukatt. A házban kell élniük a gazdáikkal, nem pedig a szabadban, egy kennelben.
A biztonságos kerítéssel körbevett udvar ideális. Ha unatkozik, szökni próbálhat, úgyhogy azon túlmenően, hogy kerítésünket ne ugorja át, ne mászzon föl rá, vagy ne ássa ki, mindig szánj kellő időt kutyád képzésére, játékra vagy sportra. Ha órákon át egyedül az udvaron tölti az időt, unalmában károkat okozhat. Még ha nem is különösebben unatkozik, az afrikai oroszlánkutya gyakran vetemedik arra, hogy nagy, mély lyukakat ásson, hogy pihenhessen a hűvös és kényelmes sárban. Készülj fel arra, hogy az udvar egy részét neki kell adnod, vagy, hogy egy olyan feltúrt udvarod lesz, amely leginkább a hold kráterekkel tarkított felszínére fog hasonlítani.
Biztosíts a Rhodesian Ridgebacknak napi 15-20 perces sétákat, vagy napi játékot, valamint lehetőséget, hogy egy biztonságosan körbekerített területen hetente többször is fusson. Mivel a fajta zsákmányhajtási igénye erős, tartsd pórázon a nem körülkerített területeken. A kutyád könnyen egy macska, nyúl vagy kerékpáros után eredhet, nem számít, mennyire nevelték jól.
Az afrikai oroszlánkutyák általában csak indokolt esetben ugatnak, ami azt jelenti, hogy csak a fontos dolgokra reagálnak, de minden kutya kellemetlen ugatóvá válhat, ha unatkozik.
Kezdd a képzést még kölyök korában, először a kutya óvodával, majd egy alapvető kutyaiskolával. Az afrikai oroszlánkutya saját akarattal rendelkezik, és makacs lehet. A sikeres tréninghez határozottan és következetesen kell nevelned, de nem túl durván. Használj pozitív megerősítési technikákat, például dicséretet, játékot és jutalomfalatot.
Rhodesian Ridgeback etetése
Ajánlott napi adag: 3-4 csésze magas minőségű száraz kutya eledel, 2 részletben elosztva a nap folyamán.
Az, hogy mennyit eszik a felnőtt kutya, függ a méretétől, korától, felépítésétől, anyagcseréjétől és aktivitási szintjétől is. A kutyák egyénenként eltérnek, csakúgy, mint az emberek, és nem mindegyiknek van ugyanolyan mennyiségű élelmiszerre szüksége. Szinte biztosra veheted, hogy egy nagyon aktív kutyának többre lesz szüksége, mint egy kanapén heverésző ebnek. A megvásárolni kívánt kutyaeledel minősége is különbséget tesz ebben – minél jobb a kutyaeledel, annál tovább fog kitartani, mert kevesebbet kell tenned a táljába.
A Rodéziai ridgeback szeret enni. Éppen ezért jobb, ha az embereknek szánt ételeinket távol tartjuk tőlük, elzárt helyen. Hagyj számár saját kutyasnacket, amivel időnként megjutalmazhatod.
Tartsd a kutyát jó formában az étel porciózásával, és tápláld naponta kétszer, anélkül, hogy állandóan előtte hagynád az ételt. Ha a kutya elkezd hízni, vissza kell venni amennyiségből, ha úgy véljük, hogy vékony adjunk hozzá a mennyiséghez. Könnyen eldönthető, hogy a kutya túlsúlyos e egy gyakorlati teszttel. Vigyük a kezünket a kutya gerincétől lefelé a bordákon és a bordák alatt érezhetőnek kell lennie egy réteg izomnak. Ha látjuk a bordáit a kutya túl vékony, ha érzékelhető egy réteg zsír, diétára kell fognunk.
Ha többet szeretnél megtudni a kutyák táplálásáról, olvasd el útmutatónkat a kiskutya etetéséről, vagy mennyi egyen egy kutya egy nap.
Rhodesian Ridgeback szőrzet színe és ápolása
Az afrikai oroszlánkutya bundája rövid és fényes, és általában szagtalan. A lakásban élő kutyák egy évente vedlenek, míg a szabadban élőknél gyakoribb a szezonális vedlés.
A szőrzet színe a világos búzától a vöröses búzáig terjed; más szóval, barnás aranytól a vöröses aranyig. Néhány afrikai oroszlánkutyának fekete foltjai lehetnek az arcán, a fülén vagy a szeme körül.
A háta közepén levő szőrzet különálló, a többi szőrrel ellentétes irányban nő, és a vállak mögött kezdődik, majd egészen a csípő domború részéig húzódik. A gerincén általában két forgója van – ezek körkörös mintázatúak -, amelyek közvetlenül egymással szemben helyezkednek el. Ezeket a forgókat koronáknak nevezik, és egy olyan afrikai oroszlánkutya, aki csak egy forgóval vagy több mint két forgóval rendelkezik, kisebb eséllyel indul a kutyaszépségversenyeken.
Mossuk meg a kutya fogait hetente legalább két-három alkalommal, hogy megelőzzük a fogkőképződést és eltávolítsuk a szájban lévő baktériumokat. A napi fogmosás még jobb lenne, ha meg akarjuk akadályozni az ínybetegségek kialakulását és a rossz leheletet.
Ha a kutya természetesen nem koptatja le, akkor havonta egyszer vagy kétszer vágjuk le a körmöket is, hogy elkerüljük a nagyobb és fájdalmas problémákat. Ha halljuk őket a padlón kattogni a kutya lépései közben, akkor túl hosszúak. Arra figyeljünk, hogy a véredényeket ne sértsük meg, mert vérzést okozhatnak, ami fájdalmas is lehet számára – és a kutya talán legközelebb nem lesz hajlandó az együttműködésre. Tehát, ha nem vagy tapasztalt a kutyák pedikűrjében, akkor bízzuk az állatorvosra vagy egy szakképzett kutyakozmetikusra.
Füleit is érdemes hetente ellenőrizni, hogy nem jelentkezik e valamilyen fertőzés. Töröljük ki neki időnként egy ph semleges tisztítóval egy vattapamacs segítségével. Ne tegyük semmit a fülcsatornába; csak tisztítsuk meg a külső fület.
Kezdje el hozzászoktatni a Rhodesian Ridgebacket ezekehez a vizsgálatokhoz már kölyökkorban. Gyakran vizsgáljuk meg a mancsát és nézzünk bele a szájába is. A dicsérettel és jutalmakkal teli pozitív tapasztalat legyen ez számára, így elérhetjük, hogy az állatorvosi vizsgálatok és egyéb kezelések a felnőtt korban már könnedén menjenek.
A fésülése során, ellenőrizzük a sebek, kiütések vagy fertőzések jeleit, például bőrpír, érzékeny bőrfelület vagy gyulladás a bőrön, az orrán, a szájon és a szemeken, valamint a lábakon. A szemnek világosnak kell lennie, vörösség vagy váladék nélkül. A gondos heti vizsgálatok segítenek a potenciális egészségügyi problémák felfedezésében.
Rhodesian Ridgeback viselkedése gyermekekkel és más állatokkal
Az afrikai oroszlánkutya elfogadó a gyermekekkel szemben, de túlságosan nagy és durva lehet egy kisgyermek számára.
Mindig minden kutya esetében tanítsd meg a gyermeked, hogyan kell megközelíteni és megérinteni őket, és sose hagyd felügyelet nélkül a gyermeket a kutyával, hogy megelőzd az esetleges farok és fülhúzgálásokat.
Az afrikai oroszlánkutya jól kijön más háziállatokkal, ha velük együtt nőtt fel. A hímek általában agresszívek más hímekkel szemben, különösen, ha nem ivartalanították őket. Fontos, hogy a kutyát más kutyákhoz és állatokhoz is hozzászoktassuk, – még kölyök korban – mivel az otthonodban élő más állatok tűrése gyakran nem terjed ki a családon kívüli állatokra.
A további kutyafajtákról itt találsz leírást: kutyafajták
Olvasd el ezt is: kölyökkutya vásárlás előtt
