A tacskók olyan kedvtelésből tartott kutyafajták, akiket a borzok és más alagútban élő állatok, nyulak és rókák vadászására tenyésztettek ki. A tacskó falkák még a vaddisznók nyomába is szegődtek. Sokoldalúságuk miatt ma kiváló családtagok, show kutyákkal és kisvadakra vadászók.
Tacskó jellemzői:
kutyafajta csoportja: társasági kutya
magasság: 15-25 cm
súly: 3,5-9 kg
élethossz: 12-15 év
Kinek való leginkább: Családoknak idősebb gyermekkel, egyedülállóknak, időseknek, lakásban élőknek, ház udvarral / udvar nélkül
Nagyon jól alkalmazkodik a lakásokban való életvitelhez. Azonban nem feltétlenül minden kistestű kutya való lakásokba, hiszen a legtöbb kisméretű kutya nagy energiával is rendelkezik. Ahhoz, hogy egy kutyáról elmondható legyen, hogy jól illik a lakásban való életvitelhez, csendes, alacsony energia szintű, meglehetősen nyugodtnak és udvariasnak kell lennie a többi lakóval szemben, ezek mindegyike fontos tulajdonság, hogy lakásban jól tartható legyen.
Jó választás a kezdő kutyatulajdonosak számára. Néhány kutyával egyszerűen könnyebb, mint másokkal: jobban és meglehetősen könnyebben képezhetőek. A nagyon érzékeny, független gondolkodású vagy határozott kutyákat nehezebb lehet az első kutyatulajdonosoknak kezelni.
A tacskó érzékeny fajta, bánjunk velünk ennek megfelelően. Vannak olyan kutyák, akikről lepereg minden, toleránsak, jól bírják a zajt, de ő nem ilyen. Ha te egy kicsit zajosabb háztartásban élsz, ahol sok a gyermek, akik hangosabban játszanak, sok a gyerekparti, esetleg valaki zenekar tagja és otthon gyakorol, akkor ő nem neked való. Ebben az esetben érdemes egy alacsonyabb érzékenységű kutyát választanod.
Kevésbé viseli jól az egyedüllétet! Ez a fajta is nagyon szorosan kapcsolódik a családjához és nagyon tud aggódni, mikor egyedül marad. Ilyenkor nagyon magányos tud lenni, ami nem tesz jót a kis lelkének és ezt ki is mutatja ugatással, vonyítással, néha rágással. Azoknak a családoknak ajánlott, akik sokat tartózkodnak otthon és sokszor magukkal tudják vinni.
A hűvösebb időben, télen adjunk rájuk ruhát, mert a bundájuk nem elég vastag ahhoz, hogy megvédje őket a fagyoktól. A meleget viszonylag jól viselik.
Barátságos fajta a gyermekekkel és a családjához nagyon kötődik. Nem csak a fajta határozza meg ezeket a jellemzőket, hanem nagy szerepet játszik az is, hogy ha egy kutya együtt él a családjával és tőlük mennyi szeretet kap.
Jól alkalmazkodik a gyermekekhez. Ahhoz, hogy egy kutya jól viselje a gyermekeket és barátságos legyen velük, fontos, hogy a testfelépítése elég erős legyen ahhoz, hogy nem tudjon neki a gyermek az erősebb öleléssel, szorításokkal, ütésekkel fájdalmat okozni, valamint a személyiségének olyannak kell lenni, hogy a gyermekek váratlan sikoltozása se rémissze meg őket.
Azonban fontos megérteni, hogy minden kutya más személyiséggel rendelkezik, ezért fajtánként eltérően viselkedhetnek. Ha legbiztosabbra szeretnénk menni, akkor érdemes a tenyésztőket megkérdezni és megvizsgálni a szülőket. Fajtától függetlenül a kutyák csíphetnek, haraphatnak, ezért sosem szabad felügyelet nélkül hagyni őket a kisgyermekekkel.
Az idegenekkel szemben bizalmatlan, emiatt kiváló jelző kutya.
Más kutyákkal is jól kijön, de az emberek felé mutatott barátságot nem szabad összekeverni a más kutyákkal szembeni viselkedéssel. Vannak kutyák, akik a más fajokkal szemben nagyon harciasak, uralni akarják őket, még akkor is, ha a méretük ezt nem teszi lehetővé, míg vannak játékosabb, barátságos fajták. Itt is fontos megjegyezni, hogy faj nem az egyetlen tényező, ami ezt befolyásolja. Nagy hatással van a kutya személyiségére, ha elegendő ideig él együtt az alomtáraival és az anyjával és a későbbiekben is sokat találkozik más kutyákkal.
Ha meg szeretnénk osztani a kutyával a lakásunkat, házunkat, akkor érdemes figyelembe venni a fajta választásnál, hogy ő mennyire vedlik, hiszen a szőrzetét neked kell majd takarítanod a padlóról, ruhádról és a bútorokról. A vedlés mértéke nagyban eltér a fajták között, vannak akik egész évben hullajtják a szőrzetüket, vannak akik csak szezonálisnak, egyes fajok foltokban, vastagon vedlenek, míg más fajoknál az apró, vékony szőrszál hullás a jellemző.
Nem sokat nyáladzik. Ez is egy fontos szempont, hisz egyes fajok képesek beborítani a kedvenc ruhádat, vagy a bútort bőséges mennyiségű nyállal. Ha ezt fontos számodra, akkor ezt is figyelembe kell venned.
Kevés fésülést igényelnek, de mivel apró rövid szőrzetük van, a vedlésük gondot okozhat. Vannak fajok, akiket elég, ha csak havonta egyszer végigsimítjuk, míg mások folyamatos törődést és fürdetés és nyírást igényelnek. Ha nem sok időt tudsz a fésülésre szakítani, ha úgy gondolod, hogy kevés türelmed van hozzá, akkor érdemes a fajta választásakor erre is figyelned.
Hajlamosak egyes betegségekre, de ez az öröklődésen is múlik. Sajnos a felelőtlen szaporítók miatt egyes fajok hajlamosabbak bizonyos genetikai betegségekre. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes kutya megkapja ezeket a betegségeket, de nagyobb eséllyel fordulhatnak elő náluk. Érdemes megvizsgálni a fajta választás előtt, hogy az adott fajtára, milyen betegségek jellemezőek és a tenyésztőktől megkérdezni, hogy ezek közül melyek fordultak elő a kiskutya felmenőinél.
Hajlamosak az elhízásra. Mint az embereknél, az elhízás egészségügyi problémákat okozhat, többek között szív elégtelenségeket. A gazdikon nagyon sok múlik. Ha olyan kutyát választunk aki hajlamos az elhízásra, figyeljünk jobban oda a diétájára és foglalkozzunk vele leget, hogy legyen meg a szükséges mozgás mennyisége.
A fajta választásnál fontos szempont a méret is. Míg egy kistermetű kutyának mind a házban, mind az utazáskor kevés helyre van szüksége, addig egy nagytestű kutyának, mint pl. a Cane Corso, ez a hely igény megsokszorozódik.
Tanításuk kihívást jelenthet. Egyes kutyafajták könnyebben taníthatóak, míg másokhoz több idő, türelem és ismétlés kell, hogy megtanuljanak dolgokat. A jutalmazás minden esetben segítség lehet.
Intelligens fajta. Vannak kutyafajták, akiket kifejezetten munkára tenyésztettek, ahol folyamatos mentális ingereknek vannak kitéve. Ha ezt nem kapják meg, akkor lefoglalják magukat, ami nem biztos, hogy a gazdi örömére szolgál, mint az ásás vagy rágás. A napi foglalkozás fontos ezeknél a kutyáknál, választhatunk nekik kutyasportokat, tréningeket.
Ugatásra hajlamos. Fontos szempont a kutyafajta választásnál, hogy mennyire ugatós, szeret e vonyítani. Érdemes figyelembe venni a szomszédokat, mennyire toleráljuk mi magunk jól, ha állandóan jelez egy kutya, ha éppen elsétál az ablak előtt vagy a kerítés mellett.
A tacskó szeret kóborolni, ezért jól meg kell vizsgálnunk a kerítést a ház körül, hogy ne maradjon rajta rés. Igazi szabad lelkek.
Közepes energiaszinttel rendelkeznek. Azok a fajták, akik nagy energiaszinttel rendelkeznek, állandóan valami elfoglaltságot keresnek. Ezek a fajták, általában valamilyen munkára, vadászatra lettek kitenyésztve. Szükségük van arra, hogy megkapják a fizikai és mentális gyakorlatokat tőlünk, velük többet kell foglalkozni. Az alacsonyabb energia szintű kutyák jól érzik magukat akkor is, ha egész nap heverészhetnek. Érdemes a fajta kiválasztásnál a mi életvitelünkhöz és aktivitási szintünkhöz keresgélni.
Játékos fajta. Vannak kutyafajták, akik mindig készen állnak egy kis játékra, örök gyerekek maradnak. Számukra fontos, hogy ezt meg is kapják, ezért ezt is érdemes figyelembe venni, még mielőtt kiválasztjuk a kölyköt. Segítségünkre lehet, ha van a háztartásban gyerek, vagy egy másik háziállat, aki le tudja foglalni és játszópajtása lehet.
Ne hagyd, hogy a tacskó megtévesszen. Talán olyan, ahogy a legendás irodalmi kritikus és humoros újságíró, H. L. Mencken mondta: „félig magas és félig hosszú kutya”, de ez a kicsi, csöpp fülű kutya elég kemény ahhoz, hogy elkapjon egy borzot. Valójában ez az, amiért tenyésztették, és amiről kapta a nevét (Dachs jelentése borz, a dog pedig kutya).
A tacskóknak (DAKS hund – soha nem dash-hound) három fajtájuk van: sima (rövidszőrű), drótszőrű és hosszúszőrű. A tacskó miniatűr (5 kg és ez alatt felnőttként), vagy standard (általában 7 és 12 kg között felnőttként) méretű. Ha a tacskó súlya 5 és 7 kg között van, akkor egy tweenie-nek hívják. Más országokban nagyobb eltérés van a méretekben. Például Németországban, a tacskófajták hivatalos szülőhelyén a tacskókat Standard, Miniatűr vagy Kaninchenteckel-ként azonosítják a tizenöt hónapos korban végzett mellkasi mérések alapján.
Nem számít, milyen méretűek, a tacskók minden család számára kellemes társaságnak számítanak, ezért az 1950-es évek óta a legkedveltebb kutyák listájának tetején helyezkednek el. Az aranyos megjelenésük és élénk színük sok szeretetteljes becenevet ihletett a fajta számára, beleértve a virsli kutyát, hot-dog-ot, kolbász kutyát, Doxie-t, Dashie-t és (különösen Németországban) Teckels, Dachels vagy Dachsels.
Nem tudsz nem mosolyogni, amikor egy magabiztos tacskóra nézel, aki büszkén viszi hosszú, izmos testét a rövid lábacskáin, hosszúkás fejét magasan szegve, merész, intelligens pillantással a szemében. A szinte komikus megjelenésük miatt a tacskók már régóta kedvenc témája a karikaturistáknak és a játékgyártóknak. De az aranyos megjelenésük sokkal komolyabb és gyakorlatiasabb okokból jött létre.
A rövid lábuk lehetővé teszi számukra, hogy ásni és manőverezni tudjanak az alagutakon keresztül, és még a borzok és más állatok ellen is tudjanak harcolni, míg a nagy mellkasukban a „szívük”-kel harcolnak. A tacskók bátrak, ám kissé makacsabbak lehetnek, és független személyiségük van, különösen vadászatkor.
Otthon a tacskó játékos természete jön ki. Szeret közeledni hozzád, és „segít” olyan dolgokat csinálni, mint a cipőd bekötése. Az intelligenciája miatt gyakran saját elképzelései vannak arról, hogy milyen szabályok vannak a játékidőben – és ezek a szabályok nem lehetnek ugyanazok, mint a tieid vagy akár más kutyafajtáké. A tacskóról ismert, hogy élénk és más kis állatokat, madarakat és játékokat kerget.
A fajta standard – írásos leírás arról, hogy a tacskónak hogyan kell kinéznie és cselekednie – talán a legjobban írja le a személyiségüket, mondván: „a tacskó okos, élettel teli és bátor, kitartó a föld felett és a föld alatt, érzékei fejlettek. A félénkség minden jele súlyos hiba.
A tacskóknak lelkes szemük és összetett arckifejezéseik vannak. A tüdejük nagyméretű egy ekkora kutya számára, és emiatt hordószerű mellkasuk van. Emiatt a tacskóknak hangos, mély ugatása van, olyan, mintha egy sokkal nagyobb méretű kutyából származna. És szeretnek is ugatni, amit érdemes megfontolni, ha szomszédjaid vannak, akik emiatt bosszúsak lehetnek.
A tacskó gyakran szorosan kötődik egyetlen emberhez. Féltékeny lehet a tulajdonos figyelmére, és ha nem megfelelően képzett és szocializálódott, akkor harapós lehet.
A rövidszőrű tacskó a legnépszerűbb fajtának mondható. A bundájuk rövid és fényes, és kevés ápolásra van szüksége. Mindazonáltal szükségük van egy pulóverre a télen, ha hideg az időjárás. A közönséges színei a vörös, krém, fekete és csillogó fekete, fekete és krém keveréke, csokoládéval és csíkozással, kék és sárgásbarna színű, valamint az Isabella (őzszínű) és a cserszínű. A tacskóknak is vannak mintái a bundáján, mint a pöttyök, csíkok, foltok, és a tarka.
A hosszúszőrű tacskók kecses, kissé hullámos szőrűek, és ugyanolyan színűek, mint a sima rövidszőrű tacskó. Minden nap meg kell fésülni, hogy megakadályozzuk a gubancok kialakulását, különösen a könyökök és fülek körül. Sokan úgy vélik, hogy a hosszúszőrű tacskó kedvezőbb temperamentummal rendelkezik, mint a rövid- vagy a drótszőrű.
A drótszőrű tacskóknak drótszerű, rövid, vastag, durva, bozontos szemöldöke és szakálla van. A rövidszőrű tacskóhoz hasonlóan gyakran csintalan is. Nem kell rá pulóver télen, de rendszeresen meg kell fésülni őket, hogy megakadályozzuk a gubancok kialakulását. A bunda színe ugyanolyan lehet, mint a rövidszőrű tacskó, de a legnépszerűbb színei a vaddisznó (fekete, barna és szürke keverék), a fekete és a sárgásbarna és a különböző vörös árnyalatok.
A tacskókat gyakran Németország szimbólumaként tekintették. Ennek köszönhetően a tacskó népszerűsége egyes országokban az I. világháború és a második világháború idején elmaradt. De a kisugárzásuk túl nagy volt ahhoz, hogy ellenállhassanak nekik, és hamarosan népszerűvé váltak. A németekkel való szövetség miatt egy Waldi nevű tacskót választottak az 1972-es nyári olimpia első hivatalos kabalájaként.
A tacskó jó választás a társasházban lakóknak és az olyanok számára, akiknek nincs udvaruk. A városi lakosok kedvelik kis méretük és könnyű tartásuk miatt. Általában aktívak otthon, és élvezik a sétákat is. Csak vigyázz arra, hogy ne hagyd, hogy túlzottan elhízzon, vagy, hogy a bútorokról való leugrálással megerőltessék a hátukat. Ne felejtsd el megtartani a hátukat, ha felemeled őket. Hosszú hátuk miatt hajlamosak a szétcsúszott vagy sérült (herniált) csigolyákra, amelyek részleges vagy teljes bénuláshoz vezethetnek.
Bár eredetileg borzokat és más állatokat vadásztak, a mai tacskók ideális családbarátok. Emellett sokan megtanítják nekik a konformációt, az engedelmességet, az agilitást, a terepen végzett edzéseket és a földikutya próbákat. Keményen dolgoznak, és jól teljesítenek terápiás kutyaként is.
Mivel ilyen népszerű faj, sokan tenyésztik a tacskókat, hogy pénzt szerezzenek, nem pedig a fajta iránti szeretetből, sem az egészséges, jó temperamentumú kutyák tenyésztése iránti elkötelezettségből. Légy óvatos és a tacskót kizárólag egy jó hírű tenyésztőből szerezd be, aki a tenyészállatokat mind a temperamentumukra, mind az egészségi állapotukra nézve rendszeresen figyeli.
A tacskó sokoldalú társ. Különféle méreteivel, színeivel, bundájával és személyiségével megegyezik a tacskó szinte mindenki számára megfelelő kutya.
A tacskó intelligens kutya, független természetű és játékos szellemű. Emiatt csintalan is lehet. Légy türelmes, szilárd és következetes a képzése során.
Mivel korábban vadászatra tenyésztették, olyan viselkedést mutathatnak, ami kapcsolatban lehet ezzel. Eredetileg borzlyukakat ásott, és ez az ösztön arra késztetheti őket, hogy ássák fel akár a dáliáinkat is. Tenyésztették őket arra is, hogy kitartóan vadásszanak, és ez az ösztön az oka annak, hogy állandóan, kitartóan jutalomfalatért könyörögnek. De nem csak a vadászatra, hanem a zsákmány megölésére is kiképezték; a háztartásában a „zsákmány” valószínűleg a tacskó játéka lesz, és ezeket egymás után kíméletlenül „megöli” majd.
A tacskóknak hangos, mély ugatásuk van a méretükhöz képest – és szeretnek is ugatni!
Ha nem figyelsz rá, a tacskó elhízhat és lusta lehet, ami jobban terheli a törékeny hátát. Ügyelj a tacskó táplálékbevitelére, és tartsd egészséges testsúlyban.
A tacskók hajlamosak arra, hogy a hátukban elcsússzanak a csigolyáik, ami részleges vagy teljes bénuláshoz vezethet. Ne hagyd, hogy leugorjanak a magas helyekről, és amikor felemeled őket, tartsd meg a hátukat.
A tacskó valószínűleg egyszemélyes kutya lesz. Természetéből adódóan kifogásolhatja az idegeneket, ezért fontos, hogy szocializáld még kiskutya korban.
Egy egészséges kutya vásárlásához soha ne vásárolj kölyköt egy felelőtlen tenyésztőtől, vagy kisállatboltból.
Tacskó története
A tacskó Németországban lett kitenyésztve, ahol borz kutyának nevezték, a dachs szó jelentése borz és a hund szóé pedig kutya. A tacskóhoz hasonló kutyák illusztrációi a 15. századra nyúlnak vissza, és a 16. századból származó dokumentumok említik a „földi kutyát”, „borzvadászt” és „dachsel”-t. De nem csak a borz volt a tacskó egyetlen prédája. Használták őket odúban élő állatok, mint a róka vadászatára, és a tacskó falkákat vaddisznó hajtására is.
A korai tacskók nagyban különböztek a mai példányoktól. A vaddisznókhoz használt kutyák 30-35 fontot tettek ki. A rókák és a szarvasok vadászására használt tacskók 7 és 10 kg-ot nyomtak, a kisebb 5.5 kg-os tacskók pedig nyulakat és menyéteket vadásztak.
Németországban a Teckel néven ismertté vált fajtát a német erdészek a 18. és 19. században sok év alatt tenyésztették ki. Félelmet nem ismerő, hosszúkás kutyát akartak kitenyészteni, amely borz odvakba ássa magát, majd ha szükséges, halálra tépi a borzot, hogy megbirkózzon vele.
A foxik voltak az eredeti példányok, melyeket a braque keresztezésével hoztak létre, egy kis francia mutatós fajtát és a Pinscher-t, valamint egy kis terrier típusú rattert. A francia Basset Hound is szerepet játszhatott a tacskó kitenyésztésében. A hosszúszőrű tacskókat valószínűleg különböző spánielekkel és a drótszőrűeket a terrierekkel való keresztezéssel hozták létre.
Rövid, erőteljes lábuk lehetővé tette a tacskók számára, hogy mélyen a keskeny alagutakba ássanak, hogy követhessék zsákmányukat. Hosszú, erős, egyenesen a gerincből nyúló farka a vadászok egyfajta „fogantyúja” volt, mellyel kihúzták a tacskót az üregből. A tacskó szokatlanul nagy és lapos talpai tökéletesek a hatékony ásáshoz.
A hagyományos tacskó laza bőre nem szakadt el, ahogy a kutya áttört a szűk odvakon. A tágas tüdőkapacitású, mély mellkasuk adta nekik az állóképességet a vadászásra, és hosszú orruk lehetővé tette számukra, hogy jó szaglású kutyák legyenek. Még a mély, hangos ugatásnak is volt oka – ezzel találta meg a vadász kutyáját, miután az lement az odúba.
Természetesen merésznek és szívósnak kellett lenniük. Bár az eredeti német tacskó nagyobb volt, mint a mai ismert tacskó, még mindig láthatjuk bennük azt a rátermettséget, amiért a fajtát még a legkisebb méretben is kifejlesztették. Adj a tacskónak egy csipogós játékot, és valószínűleg „megöli” azáltal, hogy a lehető leggyorsabban megsemmisíti a játékot. Ne felejtsd el, hogy ezeket a kutyákat nemcsak a ragadozók vadászatára tenyésztették, hanem azok megölésére is.
Az 1800-as években a tacskók sokkal inkább háziállatokként voltak tenyésztve, mint a vadászként, különösen Nagy-Britanniában. A királyi udvarok kedvencei voltak egész Európában, többek között Viktória királynőének, aki különösen kedvelte a fajtát. Ennek a tendenciának köszönhetően méretük fokozatosan mintegy 10 fonttal csökkent. Végül egy még kisebb verziót – a miniatűr tacskót – tenyésztették ki.
A fajta szabványt 1879-ben írták le először, és a Német Tacskó Klubot kilenc évvel később, 1888-ban alapították meg.
A fajta nagyon népszerűvé vált az 1900-as évek elején, 1913-ban és 1914-ben pedig a Westminster Kennel Klub Show a 10 legnépszerűbb faj közé választotta. Az I. világháború idején azonban a fajta nehéz időkön esett át az Egyesült Államokban és Angliában is, mert szorosan kapcsolódtak Németországhoz. A tacskó tulajdonosokat néha árulónak és kutyáknak nevezték. Az I. világháború után egyes amerikai tenyésztők Németországból származó tacskókat importáltak, és a fajta ismét népszerűvé vált. A fajta hasonló sorsú volt a második világháború idején, de nem olyan drasztikusan, mint az I. világháború idején.
„A tacskókat több, mint 300 évvel ezelőtt Németországban tenyésztették ki borz vadászatra.”
Tacskó mérete
A tacskókat két méretben tenyésztik:
standard és
miniatűr változatokban.
A normál tacskó minden fajtája (rövidszűrő, drótszőrű és hosszúszőrű) általában 7 és 14 kg közötti súlyú. A miniatűr tacskó minden fajtájának súlya 5 kg az ivarérettség előtt. Az 5 és 7 kg közötti súlyú tacskókat Tweenies-nek hívják. Bár ez nem hivatalos minősítés, a Tweenies-t ettől függetlenül nem büntetik a show-ringben. Néhány ember, aki a kivételesen kis tacskókat tenyészt, Toy Dachshund-okként reklámozza őket, de ez csak egy marketing kifejezés, nem pedig egy elismert megnevezés.
Tacskó jelleme / személyisége
A tacskót úgy jellemzik, mint okos, élénk és bátor kutyát. A kitartásért tenyésztették, ami egy másik módja annak, hogy kimondjuk róla: nagyon makacs lehet. A tacskók híresen szórakoztatóak és félelmet nem ismerőek, de a leginkább arra vágynak, hogy együtt legyenek a gazdáikkal. Sok tacskó tulajdonos számára ez a tulajdonságuk a fajta ragaszkodásának sajátos módját jelenti.
A tacskó személyisége a bundája típusától is változhat. Mivel a drótszőrű tacskóknak terrier eredetük van, csintalanok és bajkeverők lehetnek. A hosszúszőrű nyugodt és csendes, és a rövidszőrűnek is van egy olyan személyisége, amely valahol a kettő között fekszik. Néhány Mini tacskó lehet ideges vagy félénk, de ez nem a legjellemzőbb a fajtára. Kerüld az olyan kiskutyákat, amelyek ezeket a tulajdonságokat mutatják.
A temperamentumot számos tényező befolyásolja, beleértve az öröklődést, a képzést és a szocializációt. A jó temperamentummal rendelkező kölyökkutyák kíváncsiak és játékosak, hajlandóak az embereket megközelíteni és engedik, hogy megérintsék őket. Válaszd az arany középutat, nem azt, aki legyőzi az alomtársait, vagy aki a sarokban bujkál. Mindig találkozz legalább egy szülővel – általában az anya az, aki rendelkezésre áll – annak érdekében, hogy jó temperamentumai legyenek a kiskutyának. A testvérek vagy a szülők más hozzátartozóinak találkozása is hasznosnak bizonyul ahhoz, hogy kiértékelhesd, milyen lesz a kiskutya, amikor felnő.
Mint minden kutyának, a tacskóknak is szükségük van a korai szocializációra, – sok különböző embernek megismerésére, látnivalók, hangok és tapasztalatok szerzése – amikor fiatalok. A szocializáció segít abban, hogy a tacskó kölyökből jó felnőtt kutya váljék. A kiskutya óvodai osztályba való beíratása remek indulás. Az ismerősök rendszeres áthívása, a forgalmas parkok látogatása, a kutyabarát üzletek látogatása, és a szomszédokkal való találkozás is segítenek a kutya szociális készségei polírozásában.
Tacskó betegségei
Nem minden kutya lesz feltétlenül beteg, de fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a jellemző betegségekkel, ha a fajtán gondolkodunk.
Epilepszia: Ez neurológiai állapot, amely gyakran, de nem mindig örökletes. Az epilepszia olyan enyhe vagy súlyos görcsöket okozhat, amelyek szokatlan viselkedést mutathatnak (mint például őrülten futni, mintha üldöznék, tántorgás vagy rejtőzködés), vagy akár elesik a kutya, végtagok megmerevednek és elvesztik a tudatukat. A rohamok félelmetesek a külső szemlélőnek, de az idiopátiás epilepsziás kutyák hosszú távú prognózisa általában nagyon jó. Fontos, hogy kutyát az állatorvoshoz minnél előbb vigyük el a megfelelő diagnózis (különösen azért, mert a rohamoknak más okai lehetnek) és a kezelés érdekében.
Progresszív Retina Atrófia (PRA): Degeneratív szem betegség. A PRA okozta vakság egy lassú folyamat, ami a szem hátsó részében elhelyezkedő fotoreceptorok veszteségének következménye. A PRA kimutatható már jó pár évvel azelőtt, hogy a kutya bármilyen jelét adná a vakságnak. Neves tenyésztők évente felülvizsgáltatják a kutyát a szemet is beleértve, mellyel bizonyítható a kutya tünetmentessége.
Csigolyaközi lemez betegség: A tacskók különösen hajlamosak a hátproblémákra. Ennek oka lehet a genetika, a bútorokról való leugrálás. A probléma tünetei közé tartozik a hátsó lábak felemelésének nehézsége, bénulás, néha a bél- és húgyhólyag-szabályozásának elvesztése. Fontos, hogy mindig támogassa a tacskó hátát és hátsóját, miközben tartja. A kezelés magában foglalhatja a gyulladáscsökkentő gyógyszerektől, a műtéti beültetéseket, hogy eltávolítsák azokat a lemezeket, amelyek a problémát okozzák, vagy akár a kutyát egy kutya tolószékre korlátozzák. Egyes tulajdonosok úgy találták, hogy segíthetnek megelőzni a problémákat azzal, hogy tacskóikat csontkovácshoz viszik vagy akupunkturistákhoz vagy a rehabilitációs terapeutákhoz, akik kutyákkal dolgoznak.
Süketség: A hallás elvesztése nme gyakori a tacskóknál, de időnként előfordul. A süketségben szenvedő kutyák különleges képzési és kommunikációs téren szorulnak segítségre, de sok segédeszköz van, például vibráló gallérok, hogy megkönnyítse az életet te és a kutyád számára.
Canine Diabetes Mellitus (DM): A tacskóknál alkalmanként előfordul a cukorbetegség, különösen akkor, ha túlsúlyosak. A cukorbetegség diétával és napi inzulin injekciókkal kezelhető. A jelei közé tartozik a túlzott vizelés és a szomjúság és a testsúlycsökkenés a jó étvágy ellenére.
Cushing-kór
Gyomor-dilatáció-volvulus: Ez egy életveszélyes állapot, amely leginkább a nagy kutyákat érinti, de a mély mellkasuk miatt hatással lehet a tacskókra is. A GDV akkor fordul elő, amikor a gyomor gázzal vagy levegővel van ellátva, majd csavarodik (torzul). A kutya nem képes felböföni vagy hányni, hogy megszabaduljon a felesleges levegőtől a gyomrában, ami megakadályozza a vér normális áramlását. A vérnyomás csökken, és a kutya megrázkódik. Ez orvosi vészhelyzet. Az azonnali orvosi ellátás nélkül a kutya meghal. A gyanús lehet, ha a kutyádnak felfúvódik a hasa, túlzottan nyáladzik, és öklendezik anélkül, hogy hányna. Lehet, hogy nyugtalan, depressziós, letargikus és gyenge, gyors pulzusszámmal. Fontos, hogy a lehető leghamarabb eljuss a kutyával az állatorvoshoz. Vannak arra utaló jelek, hogy a GDV iránti tendencia öröklődik.
Ha egy kiskutyát tervezel venni, találj egy jó tenyésztőt, aki meg tudja mutatni a szülők egészségügyi igazolványát. Az egészségügyi igazolványok tudják számodra bizonyítani, hogy a kutya nem fog örökletes betegségektől szenvedni.
Tacskó tartása
A tacskóknak nagy az állóképességük és az energiaszintjük. Szeretnek sétálni vagy játszani a szabadban más kutyákkal, és szeretnek vadászni és ásni. Aktívak a házban, és jól érzik magukat a kis lakásokban mindaddig, amíg mérsékelt mennyiségű napi testmozgást kapnak. Naponta kétszer kb. 10 perces sétával ezt elérhetjük. Időnként, amikor az idő rövid, egy aktívabb játék is kielégíti a szükségleteiket.
Nem alkalmasak arra, hogy a szabadban vagy kennelben éljenek. A tacskók megerőltethetik a hátukat, ha ugrálnak a bútorokon, így a lépcsőkre szereljünk rámpát, és tanítsuk meg őket azt használni, ha a kanapén vagy az ágyon akarnak lenni. Amikor a tacskót felemeled, mindig ügyelj arra, hogy tartsd a hátát és a mellkasát.
A tacskó gyorsan tanul, ha megfelelően motivált. Használj pozitív megerősítéseket, például jutalomfalatokat, vagy egy kedvenc játékot, hogy figyeljenek rád, és fogd rövidre a tréningeket. A tacskó gyorsan unatkozni fog, ha újra és újra ugyanazt a gyakorlatot ismételjük meg, így az engedelmesség gyakorlását tedd szórakoztatóvá és érdekessé.
A házba szoktatás néha problémát okozhat ezzel a fajtával. A tacskó nem érti, hogy néha igen is ki kell menni a szabadba. A türelem és a konzisztencia muszáj. A kölykök doboz képzése is segít.
A házba szoktatáson túl a doboz-képzés egyfajta módja annak, hogy a tacskó ne csináljon olyan dolgokat, amiket nem szabad. Mint minden kutya, a tacskók is pusztítóak lehetnek kölyökkutyaként. A doboz-tréning fiatal korban is segít abban, hogy a tacskó elfogadja a szűk helyen való tartózkodást, ez akkor fontos, ha pl. fel kell szállnia valamire vagy állatorvoshoz kell vinni. Soha ne hagyd a tacskót egész nap a dobozban. Ez nem börtön, és nem szabad többet töltenie benne, mint egy pár órát, kivéve, ha éjszaka alszik. A tacskók olyan kutyák, akik az emberekkel együtt szeretnek lenni, és nem arra törekszenek, hogy életüket egy ládában vagy egy kennelben elzárva éljék le.
A tacskó kiváló őrzők, de zajosak lehetnek. Különösen a mini tacskók lehetnek harsányak. Tarts ezt szem előtt, ha a tacskó egy lakásban vagy társasházban él.
Tacskó etetése
Ajánlott nap adagja 0.5 – 1.5 csésze jó minőségű száraz kutyaeledel.
Megjegyzés: Az, hogy mennyit eszik a felnőtt kutya, függ a méretétől, korától, felépítésétől, anyagcseréjétől és aktivitási szintjétől is. A kutyák egyénenként eltérnek, csakúgy, mint az emberek, és nem mindegyiknek van ugyanolyan mennyiségű élelmiszerre szüksége.
Szinte biztosra veheted, hogy egy nagyon aktív kutyának többre lesz szüksége, mint egy kanapén heverésző ebnek. A megvásárolni kívánt kutyaeledel minősége is különbséget tesz ebben – minél jobb a kutyaeledel, annál tovább fog kitartani, mert kevesebbet kell tenned a táljába.
A rövidszőrű tacskó bundája rövid és fényes. Az egyszínű, rövidszőrű tacskók gyakran vörösek vagy krémszínűek, talán néhány fekete folttal. A kétszínű rövidszőrű tacskó általában fekete, csokoládé, vaddisznó (szürkés), szürke (kék) vagy őzszínű, sárgásbarna vagy krémszínű foltokkal. A pöttyös tacskó mintázata világos és sötét színű pöttyök egyenletes eloszlásában (sem a világos, sem a sötét nincs túlsúlyban). Más színminták pl. a csíkok, amelyeken sötétek és a test egészén futnak.
A drótszőrű tacskóknak nagyon különbözik a bundája a rövidszőrűekétől. Rövid, vastag, kemény szőrük van, alatta egy lágyabb aljszőrrel. A kemény fedőszőrzet mindenhol megtalálható a testen, kivéve az állkapcsot, a szemöldököt és a füleket. Miközben a rövidszőrű tacskóknál az összes szín megtalálható, a drótszőrűek esetében a leggyakoribb szín a vaddisznó barna.
A hosszúszőrű tacskóknak csillogó, enyhén hullámos hosszú bundájuk van, ami elegáns megjelenést kölcsönöz nekik. Ugyanolyan színűek, mint a rövidszőrű tacskók.
A világos színű tacskó általában világosszürke, világos mogyoró, zöld vagy kék szemű. Két különböző színű szeme is lehet; ritka esetekben, mint például a kettős foltos színeződésnél (amelyben a fehér pöttyök különböző mennyiségben fordulnak elő a test felszínén a pöttyös mintázat mellett), a tacskó kék és barna szemű is lehet egyszerre.
A tacskó kevés gondozást igénylő fajta. Vedlenek, de nem túlzottan. Hacsak nem hemperegnek bele valamibe, általában nem kell gyakran fürdeniük, és mentesek a szagoktól. A rövidszőrű tacskókat egy nedves ruhával lehet törölgetni a fürdések között, hogy tisztán tartsuk őket. Ha télen hideg az éghajlat, ahol élsz, a rövidszőrű tacskónak pulóverre van szüksége, amikor kimentek sétálni
A drótszőrű tacskóknak rendszeres kefélés szükséges, és évente két-három alkalommal kell nyírni a bundájukat, hogy a lehető legjobban nézzenek ki. Kérdezd meg a tenyésztőt, akitől vetted a tacskót, vagy egy kutyakozmetikust, hogy mutassa meg, hogyan kell vágni a szőrét.
A hosszúszőrű tacskókat rendszeresen kell fésülni, hogy megakadályozd a gubancok kialakulását. Gyakrabban kell fürdetni őket, mint a rövidszőrű tacskókat, és utána meg is kell szárítani őket, hogy a bundájuk ne kuszálódjon össze.
Minden fajtájú és méretű tacskónál különös figyelmet kell fordítani a fülére, amely a gomba, a baktériumok és az atkák tenyészete is lehet. Nedvesíts meg egy állatorvos által ajánlott fültisztítóval ellátott pamut golyót, és töröld le a füleit hetente egyszer. Ne menj mélyebbre, mint az első ujjperced, és soha ne ragaszd a vattát a kutyád fülébe.
Mossuk meg a tacskó fogait hetente legalább két-három alkalommal, hogy megelőzzük a fogkőképződést és eltávolítsuk a szájban lévő baktériumokat. Kezdjük el már kölyökkorában, hogy idejében hozzászokjon.
A fésülése során, ellenőrizzük a sebek, kiütések vagy fertőzések jeleit, például bőrpír, érzékeny bőrfelület vagy gyulladás a bőrön, az orrán, a szájon és a szemeken, valamint a lábakon. A szemnek világosnak kell lennie, vörösség vagy váladék nélkül. A gondos heti vizsgálatok segítenek a potenciális egészségügyi problémák felfedezésében.
Tacskó viselkedése gyermekek és más állatokkal
A tacskók jól kijönnek a gyerekekkel, ha korábban bemutatták nekik őket. Lehet, hogy nem fogják kedvelni feltétlen a gyereked barátait, ezért felügyeljük őket a játékidőben.
Hosszú háta miatt a tacskó könnyen sérülhet, ha nem bánnak vele megfelelően. Hozd meg azt a szabályt, hogy a kisgyermekek csak akkor tarthatják vagy simogathatják, ha a földön ülnek. Mindig tanítsd meg a gyerekeknek, hogyan kell megközelíteni és megérinteni a kutyát, és mindig felügyelni kell a kutyák és a kisgyermekek közötti bármilyen kölcsönhatást, hogy megakadályozhass minden fül vagy farok húzást.
Tanítsd meg a gyermeked, hogy soha ne közelítsen meg egy kutyát, amíg az alszik vagy eszik, és ne próbálja meg elvinni a kutya ételét. A kutyát és a gyereket soha nem szabad felügyelet nélkül tartani.
A tacskó jól viselkedik más háziállatokkal, különösen akkor, ha kiskutya korában kerülnek össze. Más kutyák mellett a merész, uralkodó személyiségükkel ők lesznek a legfőbb kutyák.
A további kutyafajtákról itt találsz leírást: kutyafajták
A tacskó Németországban lett kitenyésztve, ahol borz kutyának nevezték, a dachs szó jelentése borz és a hund szóé pedig kutya. A tacskóhoz hasonló kutyák illusztrációi a 15. századra nyúlnak vissza, és a 16. századból származó dokumentumok említik a „földi kutyát”, „borzvadászt” és „dachsel”-t. De nem csak a borz volt a tacskó egyetlen prédája. Használták őket odúban élő állatok, mint a róka vadászatára, és a tacskó falkákat vaddisznó hajtására is.
Nem minden kutya lesz feltétlenül beteg, de fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a jellemző betegségekkel, ha a fajtán gondolkodunk.
A tacskóknak nagy az állóképességük és az energiaszintjük. Szeretnek sétálni vagy játszani a szabadban más kutyákkal, és szeretnek vadászni és ásni. Aktívak a házban, és jól érzik magukat a kis lakásokban mindaddig, amíg mérsékelt mennyiségű napi testmozgást kapnak. Naponta kétszer kb. 10 perces sétával ezt elérhetjük. Időnként, amikor az idő rövid, egy aktívabb játék is kielégíti a szükségleteiket.
A rövidszőrű tacskó bundája rövid és fényes. Az egyszínű, rövidszőrű tacskók gyakran vörösek vagy krémszínűek, talán néhány fekete folttal. A kétszínű rövidszőrű tacskó általában fekete, csokoládé, vaddisznó (szürkés), szürke (kék) vagy őzszínű, sárgásbarna vagy krémszínű foltokkal. A pöttyös tacskó mintázata világos és sötét színű pöttyök egyenletes eloszlásában (sem a világos, sem a sötét nincs túlsúlyban). Más színminták pl. a csíkok, amelyeken sötétek és a test egészén futnak.
A hosszúszőrű tacskóknak csillogó, enyhén hullámos hosszú bundájuk van, ami elegáns megjelenést kölcsönöz nekik. Ugyanolyan színűek, mint a rövidszőrű tacskók.
nem fogják kedvelni feltétlen a gyereked barátait, ezért felügyeljük őket a játékidőben.
